1.
A helyhiány miatt a bölcsességfogak
az előttük álló teljes fogazat torlódását
idézhetik elő. A bölcsességfogak számára
az esetek túlnyomó többségében nincs
hely. Ilyenkor úgy csinálnak helyet
maguknak, hogy a teljes fogazatot a
középvonal felé (azaz előre) tolják.
A torlódott fogazat fogszabályozással
szabályossá alakítható, de önmagától
normális pozícióba kerülni nem fog.
Ezért sokkal egyszerűbb megelőzni, hogy
a fogazat a bölcsességfog kinövése miatt
torlódott legyen. Az amerikai kollégák
elsősorban azt a nézetet támogatják,
hogy a bölcsességfogakat preventíven,
azaz bármilyen probléma jelentkezése
előtt el kell távolítani (ti. azok előbb-utóbb
úgyis problémát fognak okozni). Európában
inkább az a nézet, hogy a későbbiekben
biztosan problémát okozó bölcsességfogat
távolítjuk el. Figyelembe kell venni
azonban, hogy problémát okozó bölcsességfognak
tekintjük azt is, amikor a növekedésében
gátolt bölcsességfog a fogazatot a középvonal
felé tolja, még akkor is, ha ennek a
beteg számára nyilvánvaló jele nincs
(mert a folyamat lassú). Panoráma röntgenfelvételen
a probléma persze egy csapásra nyilvánvalóvá
válik.
2.
Ha a fog előtörésének csak részleges akadálya
van, és egy ponton át tudja "szakítani"
a száj nyálkahártyáját ("kibújik"
az "ínyből"), akkor fog és az
íny között egy tasak alakul ki. Ha ebbe
a tasakba kórokozók, ételmaradék, stb.
jutnak, akkor igen heves fájdalommal,
szájzárral, bűzös lehelettel, magas lázzal
és duzzanattal járó gyulladás jöhet létre.
Ennek megakadályozására mindenképpen célszerű
a részben áttört bölcsességfog eltávolítása.
Ha a kórkép már kialakult, nagyon nehéz
segíteni, mert a szájzár illetve a gyulladt
szövetek miatt az érzéstelenítés nehezen
kivitelezhető. Az antibiotikus terápia
sok esetben segít ugyan, de csak lassan,
és a kórokot nyilván nem szünteti meg;
ezért az akut panaszok (részleges) megszűnése
után el kell távolítani a kóroki tényezőt,
vagyis a bölcsességfogat.
3.
Előfordul, hogy a bölcsességfog nem normális
pozícióban, hanem attól a arc felé, tehát
normális pozíciójánál kintebb helyezkedik
el. Kinövése után irritálja az arc nyálkahártyáját,
szinte szabályos lyukat "harap"
rajta. A kórkép igen fájdalmas.
4.
Fogszabályozó kezelés előtt mindenképpen
javasolt a bölcsességfogak eltávolítása.
A kinövő, torlódást okozó bölcsességfog
a hosszadalmas és bonyolult fogszabályozó
kezelés teljes tönkretételét okozhatja. 5.
Az áttörésben visszamaradt, a csontban
elhelyezkedő bölcsességfog állcsontciszta
képződését idézheti elő. A ciszta a fogat
egyébként részben körülvevő ún. fogzacskóból
képződik. A ciszta, ha netán kommunikálni
kezd a szájüreggel, igen súlyos gyulladásos
folyamat kialakulási helye lehet. A ciszta
növekedése miatt pedig a csontállomány
folyamatos pusztulása akár az állkapocs
spontán eltörését is előidézheti.
6. A 2. nagyörlő fog hátsó felszínének
feszülő bölcsesség a 2. nagyörlő hátsó
felszínén szuvasodást okozhat, azáltal,
hogy ott nem öntisztuló, és egyébként
fogkefével sem tisztítható helyzet jön
létre. 7.
A ki nem nőtt bölcsességfog az alsó állcsontban
- anatómiai pozíciójánál fogva - neuralgiform
(idegbántalom-szerű) fájdalmak okozója
lehet. Ennek az az oka, hogy az állkapocsban
futó ideghez közel helyezkedik el, és
annak nyomása miatt a tompától sajgástól,
a heves fájdalomig sokféle, az idegszál
nyomása által keltett fájdalom okozója
lehet.
8.
Önmagában a bölcsességfog előtörése
is fájdalommal és szájzárral járhat.
Ilyenkor vagy a bölcsességfog eltávolítása,
vagy, ha esetleg normális előtörésére
lehetőség van, annak segítése merül
fel. Azokban a ritka esetekben tehát,
amikor a bölcsességfog elfogadhatóan
elő tud törni, és például az első nagyörlő
fog hiányzik, az előtörés segítésére
is vannak módszerek. A bölcsességfog
megőrzése azonban csak akkor indokolt,
ha a rágásban részt tud venni, a páciens
azt megfelelően tudja tisztítani, illetve
ha a későbbiekben protetikai (fogpótlási)
szempontból felhasználható.
1.
A helyhiány miatt a bölcsességfogak
az előttük álló teljes fogazat torlódását
idézhetik elő. A bölcsességfogak számára
az esetek túlnyomó többségében nincs
hely. Ilyenkor úgy csinálnak helyet
maguknak, hogy a teljes fogazatot a
középvonal felé (azaz előre) tolják.
A torlódott fogazat fogszabályozással
szabályossá alakítható, de önmagától
normális pozícióba kerülni nem fog.
Ezért sokkal egyszerűbb megelőzni, hogy
a fogazat a bölcsességfog kinövése miatt
torlódott legyen. Az amerikai kollégák
elsősorban azt a nézetet támogatják,
hogy a bölcsességfogakat preventíven,
azaz bármilyen probléma jelentkezése
előtt el kell távolítani (ti. azok előbb-utóbb
úgyis problémát fognak okozni). Európában
inkább az a nézet, hogy a későbbiekben
biztosan problémát okozó bölcsességfogat
távolítjuk el. Figyelembe kell venni
azonban, hogy problémát okozó bölcsességfognak
tekintjük azt is, amikor a növekedésében
gátolt bölcsességfog a fogazatot a középvonal
felé tolja, még akkor is, ha ennek a
beteg számára nyilvánvaló jele nincs
(mert a folyamat lassú). Panoráma röntgenfelvételen
a probléma persze egy csapásra nyilvánvalóvá
válik.
2.
Ha a fog előtörésének csak részleges akadálya
van, és egy ponton át tudja "szakítani"
a száj nyálkahártyáját ("kibújik"
az "ínyből"), akkor fog és az
íny között egy tasak alakul ki. Ha ebbe
a tasakba kórokozók, ételmaradék, stb.
jutnak, akkor igen heves fájdalommal,
szájzárral, bűzös lehelettel, magas lázzal
és duzzanattal járó gyulladás jöhet létre.
Ennek megakadályozására mindenképpen célszerű
a részben áttört bölcsességfog eltávolítása.
Ha a kórkép már kialakult, nagyon nehéz
segíteni, mert a szájzár illetve a gyulladt
szövetek miatt az érzéstelenítés nehezen
kivitelezhető. Az antibiotikus terápia
sok esetben segít ugyan, de csak lassan,
és a kórokot nyilván nem szünteti meg;
ezért az akut panaszok (részleges) megszűnése
után el kell távolítani a kóroki tényezőt,
vagyis a bölcsességfogat. 
5.
Az áttörésben visszamaradt, a csontban
elhelyezkedő bölcsességfog állcsontciszta
képződését idézheti elő. A ciszta a fogat
egyébként részben körülvevő ún. fogzacskóból
képződik. A ciszta, ha netán kommunikálni
kezd a szájüreggel, igen súlyos gyulladásos
folyamat kialakulási helye lehet. A ciszta
növekedése miatt pedig a csontállomány
folyamatos pusztulása akár az állkapocs
spontán eltörését is előidézheti. 
7.
A ki nem nőtt bölcsességfog az alsó állcsontban
- anatómiai pozíciójánál fogva - neuralgiform
(idegbántalom-szerű) fájdalmak okozója
lehet. Ennek az az oka, hogy az állkapocsban
futó ideghez közel helyezkedik el, és
annak nyomása miatt a tompától sajgástól,
a heves fájdalomig sokféle, az idegszál
nyomása által keltett fájdalom okozója
lehet.
