A bölcsességfogak eltávolítása
néha olyan nehézségű, mint egy "sima"
foghúzás. Az esetek nagy részében azonban
a bölcsességfogak rendellenes helyzete
miatt az eltávolítás nehézségekbe ütközik.
A beékelődött fogak eltávolításához
szükség van az őket körülvevő csont
részleges – kisebb vagy nagyobb mértékű
– eltávolítására, elfúrására. Általános
szabály, hogy abban az esetben, ha a
bölcsességfog „sima” eltávolításának
akadálya van, akkor az eltávolítást
– csont elvétele nélkül – erőltetni
nem szabad, mert súlyos következményekhez
vezethet.
A csont eltávolítását köznapi nyelven
"vésésnek" is nevezik. Ez
az elnevezés manapság már azért nem
helyes, mert a fogat fedő csontot nem
"véssük", hanem speciális
csontmaró fúrókkal távolítjuk el. Amennyiben
lehetséges, a bölcsességfogat is eldaraboljuk
még bent a csontban, hiszen így kevesebb
csont elfúrására van szükség; képletesen
szólva, a fog szétdarabolva kisebb "lyukon"
is kifér.
A fog eltávolítását követően a csontsebet
kikaparjuk, hogy abban csont- vagy fogtörmelék,
illetve az ún. fogzacskó maradványa,
és a bölcsességfog körül esetlegesen
kialakult cisztaszerű képlet ne maradjon
bent.
A bölcsességfogak eltávolításának befejező
mozzanata a seb összevarrása.
A páciensek állandó kérdése, hogy mennyi
ideig fog tartani a beavatkozás. Ezt
természetesen nem lehet megmondani.
Mindenkor a legnagyobb gondossággal
dolgozunk, és bizonyos anatómiai képletekre
is figyelemmel kell lennünk.
A műtét után
A
bölcsességfogak eltávolítása után az
esetek nagy részében antibiotikumot
kell szedni a páciensnek. Ennek oka
az, hogy egyrészt a bölcsességfogak
bizonyos hányada az eltávolításkor panaszokat
okozott, és már egy fennálló gyulladásos
folyamat alatt kell eltávolítani a fogat.
(Ezt a megoldást ritkán választjuk,
de előfordul, hiszen a gyulladásos folyamat
fenntartója éppen a bölcsességfog, illetve
a körülötte kialakult lokális gyulladás.)
Másrészt azért van szükség antibiotikus
terápiára, hogy megelőzzük a műtét során
a szájüregből a csontsebbe jutott baktériumok
káros hatását. Ennek megértéséhez tudni
kell, hogy a szájüreg nagy számban tartalmaz
baktériumokat, amelyek a szervezet védekező
rendszerének köszönhetően nem tudják
kifejteni megbetegítő hatásukat. A beavatkozás
során azonban ezek a kórokozók a csontsebbe
juthatnak. Harmadrészt tudni kell, hogy
a beavatkozás illetve a csontvágás következtében
általában egy néhány nap alatt elmúló
ödéma és vérömleny is képződhet. (ilyenkor
szokás mondani, hogy a beavatkozás után
"feldagadt az arcom"). A "feldagadás"
befertőződésének megakadályozása céljából
is szükséges az antibiotikum szedése.
A bölcsességfogak eltávolítása után
célszerű, és igen jó hatású, ha az érintett
terültre, az arca (természetesen kívülről)
hideg borogatást teszünk.
Fájdalomcsillapító szedésére is szükség
lehet egy-két napig.
Az esetlegesen műtét után is előforduló
szájzár megelőzésének illetve kezelésének
egyik igen fontos tényezője a rágás,
vagyis az állkapocs mozgatása, működtetése.
Nagyon jó hatású, és mindenkor javasolt
szájöblögető-szájfertőtlenítő szer használata,
mert a fentiekben részletezett szájüregi
kórokozó-flórát bizonyos fokig semlegesíteni
tudja. Mi magunk is megfigyeltük, hogy
a sebgyógyulás sokkal kedvezőbb abban
az esetben, ha a páciens a varratszedés
időpontjáig rendszeresen alkalmazott
ilyen szert.
Nagyon fontos, hogy a szokásos fogmosáson
felül, ha lehet még többször kell fogat
mosni. A varratsort persze nem tanácsos
"megsikálni".
A sebzáráskor alkalmazott varratokat
általában egy hét után távolítjuk el.
A felső bölcsességfogak eltávolítása
utáni teljes gyógyulási idő 3-4, az
alsóké 5-6 nap.
